Debreceni városi vasút

A ló- és gőzvontatás egyaránt szerepet kapott az üzemeltetésben
Fővonal: 1884. Nagyállomás-Nagyerdő (gőzvontatás)
Szárnyvonalak: 1888. Hatvani utcai (Bikaszálló-vásártér; lóvonatatás); 1896. Czeglédi utcai (először a dohánybeváltóig, majd 1903-tól a közvágóhídig; ló és gőzvontatás); 1906. Debrecen-Pallag-Hajdúsámson (1911-től Nyírbátorig; gőzüzem)
Időszak: 1884-1911.
Üzemeltető: Debreczeni Helyi Vasút Rt, Debrecen–Nyírbátori Vasút Rt
Előd: debreceni omnibusz (Nagyállomás-Nagyerdő)
Utód: debreceni villamosvonalak

a czeglédi vonal első szakasza a dohánybeváltónál véget ért, majd a vágányzat túloldalán újra kezdődött, s e második szakasz a közvágóhídnál ért véget. Az utas tehát, aki a közvágóhídig akart utazni a helyi vasúttal, kénytelen volt a dohánybeváltónál leszállni, gyalog átmenni a vasút túloldalára, s ott újra felszállni a helyi vasútra
A pallagi vonal egy szakaszát közösen használták a MÁV-val
A megnyításkor a fővonal viteldíj szempontjából négy szakaszra volt osztva s ennek megfelelően vagy szakaszra, vagy teljes vonalra szóló me-netjegyet lehetett váltani. A vasúti kocsikon külön voltak I. és külön II. osztályú helyek. A vonaljegy ára ekkor I. osztályon 15, II. osztályon 10 krajcár volt. Naponta 20-20 járat közlekedik oda és vissza. Az első vonat reggel 6 órakor indul, az utolsó pedig este 9-kor.
Érdekasség: egyszer a czeglédi utcai vonalon egyik vonatszerelvény megreked, s sehogy sem tud újra indulni. Kiderült, hogy a debreceni kisinasok bekenték a síneket „csirízzel”

A közúti vasút vonala a 20. század elején. Forrás: szemle.unideb.hu